| |
Meg vót mán teremtve az egész
világ, megvótak a hegyek, a vőgyek, a kisebb-nagyobb folyók,
csak még a Tisza állott az Úr zsámolyánál.
-Hát tevéled mit csináljak, szegíny fejeddel?- mondja az
Úristen.
-Csak bízd rám, Atyám- mongya Jézus-, majd eligazítom én!
Avval Jézus elővett egy aranyos ekét, elibe fogott egy szamarat,
oszt mondta a Tiszának, hogy mennyen mindenütt utána a barázdába.
Azután nekivetette az ekét a fődnek, szántotta a folyónak
az ágyát. Az pedig mindenütt ment a nyomába szorgalmasan,
ahogy megbeszíltik.
Hanem szerteszíjjel igen sok cötkény, kóró, bogáncs vót,
amit a szamár nagyon szeretett, meg éhes is vót - egyikhez
is hozzákapott, a másokhoz is, nem haladt egyenesen, hanem
ide-oda rángatta az ekét.
Ezír olyan girbegurba, csivirgős-csavargós a Tisza folyása.
|
|
